Eifert János: A Föld álma / Dream of the World (1984)
Giclée print, 30 x 30 cm, 50x50 cm keretben
Felvételi adatok: Mamiya 645 1000S fényképezőgép, Mamiya Secor C objektívORWO NP 20 típusú fekete-fehér negatív, 6x4,5 cm
Készítés éve: 1984
Hogyan készült a "A Föld álma" c. képem?
Ez a kép, a Föld álma (1984) sokat szerepelt hazai és nemzetközi kiállításokon, többször állították ki, díjazták, publikálták Budapesttől Berlinig, Londontól New Yorkig, mint más képeimet. Montázstechnikával készült, dupla-expozícióval, kézi maszkolással, illetve kitakarással. A két alapfelvétel a nyolcvanas évek elején készült ORWO NP27, illetve Ilford HP4 típusú fekete-fehér negatívra, Pentacon Six 6x6-os és Mamiya 645-ös kamerákkal. Az egyik felvétel a Műcsarnokban, egy nemzetközi kisplasztikai kiállításon készült, Ofa Enstand norvég szobrász művéről, melynek Vadásztrófea (Trophée de chasse) volt a címe. A másik felvétel az Őrségben, Őriszentpéter mellett egy behavazott mezőn álló magányos fát ábrázol. A felvétel pillanatában az objektív elé egy zsebtükör tartottam, megfelelő szögbe forgatva, mintegy Cokin speed előtét működött, és a fa törzsét kitakarva, behavazott koronáját alul kissé életlenül, bemozdulva tükrözte. Az előhívás mindkét esetben Kodak D 76 finomszemcsés, kiegyenlítő hatású negatívhívóban történt. A sötétkamrában a nagyításhoz kiválasztott negatív-kockákról próbacsíkokra expozíciós sorozatot készítettem, hogy a megvilágítási időket pontosan bemérjem, hiszen a kétszer megvilágított papíron a két képelemnek majd egyszerre kell előjönnie, pontosan olyan fedettségben, amelynél a negatív információtartalma az általam meghatározott mértékben jelenik meg. Először a fakorona rávilágítása történt a Forte Bromofort BN5-ös papírra. Nagyítás közben kézzel kifedtem a nem odavaló részeket. Ezután a fotópapírt a hívótálba tettem, csipesszel kicsit mozgatva a folyadékban, hogy ne tapadjon rá buborék, amely világos köröket hagyna maga után. Az első képnyomok előjötte után a stop fürdőben (hideg vizes tálban) megszakítottam a hívás folyamatát. Letöröltem puha ronggyal a vegyszert a papírról, majd újra a nagyítógép alapdeszkájára helyeztem. A másik negatívot a filmtartóba helyezve, vörös szűrőn keresztül beállítottam a kinagyítás mértékét, majd élességet állítottam, rekeszeltem: a második megvilágítás következett. Eközben is a kezemet használtam: a szoborfej bizonyos részeit "hand made" kitakartam, visszatartottam azokat a képrészeket, amelyeket nem akartam megjeleníteni. A "kidekázott" alul világítással a motívumot az eredetihez képest világosabbra hoztam ki. A második megvilágítás után a papír újra az előhívótálba került, majd, amikor megfelelően előjött a végleges kép, megszakítófürdő, fixálás, mosás és szárítás következett. Az apróbb karcokat, a porszem-nyomokat finom ecsetet és Keilitz-festéket használva, pontozó retussal tüntettem el. Az u.n. belső keretet, amely a képet megfelelően lezárja, és nem engedi lebegni a fehér térben, vékony Rotring csőtollal húztam meg. A kézimunka lezárásaként a kész képet szignáltam, címmel és dátummal láttam el, majd digitalizáltam, hogy giclée print készülhessen. (Eifert János)
Itt vagyunk / Here We Are - Kortárs magyar fotográfusok első albuma /
Contemporary Hungarian Photographers / First Album
(Magyar Fotóművészek Szövetége, 1991)
