Eifert János: Brooklyn Bridge (1977)
Giclée print, fotóvászon vakkeretre feszítve, 100 x 100 cm,
Felvételi adatok: Zenza Bronica 6x6 gép
ORWOCHROME UT 18 diapozitív, 6x6 cm
Felvétel helye és időpontja: New York, 1977
Hogyan készült a "Brooklyn Bridge" c. képem?
Amikor először utaztam Amerikába, igyekeztem nagyon gondosan felkészülni. Útikönyveket, leírásokat böngésztem, térképeket bújtam, a fotós felszerelésemet szinte eltúlzott alapossággal állítottam össze. A fényképezőgépek, objektívek, különféle tartozékok és az állvány mellett még filmtároló hűtődobozt is bekészítettem: fényképezés közben bizonyára úgy nézhettem ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. A korombéliek bizonyára emlékeznek még, hogy akkoriban Magyarországon fekete-fehér negatívban az ORWO NP 20-as, színesben pedig az ORWOCHROM UT 18-as diafilm volt a „menő” (illetve elérhető áron kapható). Ez utóbbi különösen érzékeny volt a magas hőfokra, ezért kellett mindig hűtőszekrényben, munka közben pedig a jégakkuval feltöltött kis hűtődobozban tárolni. Három hónap alatt az Ontario-tótól a Niagara vízesésen keresztül Floridáig több száz filmet hűtöttem, jórészt az ott vásárolt Kodak Ektachrome diákból.
Emlékszem, New Yorkba 1978. augusztusának egy különösen forró napján érkeztem. Negyven fok Celsius, magas páratartalom, mit mondjak, kemény erőpróba volt a „légkondis” Chevroletből kiszállni és teljes „karácsonyfadíszben” a várost járni, fényképezni. Pedig akkor az épületek, hidak különösen érdekeltek. Felfedeztem magamnak, hogy a Greenwich Village, Central Park, Harlem és a Brodway környékén nemcsak az embereknek, hanem az épületeket is arca van, jelleme, karaktere. A Frank Loyd Wright tervezte Guggenheim Múzeumhoz, vagy a World Trade Center két ikertornyához különböző napszakokban is visszatértem. A Manhattan és Brooklyn városrészeket összekötő híd, a Brooklyn Bridge vonzott leginkább, 1985-ben még helikopterrel is fölé szállhattam. Nemcsak a szerkezete, még a története is különleges. Tizenhárom évig épült, melynek során nemcsak új szabadalmakat, technológiai újításokat jegyeztek be, hanem baleseteket, haláleseteket, gyújtogatásokat és kriminális dolgokat is. Az építkezés 1870 január 3-án indult, John A. Roebling tervei alapján, és 1983. május 24-én adták át a forgalomnak. Azóta is a város legforgalmasabb hídja, és a gyalogos-kerékpáros-, valamint gépjárműforgalom szintjeinek elkülönítése miatt a legkevesebb baleset fordul elő. Gyönyörű szerkezete közelről-távolról egyaránt lenyűgöző, a látványtól teljesen „begőzöltem”. Minden elképzelhető pontjáról készítettem felvételeket, és amikor a napi filmadagom elfogyott, elővettem a vésztartalékot, egy tekercs ORWOCHROM UT 18-as diafilmet. A gyalogjárda középén, szemmagasságból még néhány „katt”, amolyan „biztos, ami biztos” felvétel, és a Zenza Bronica 6x6-os kamera, az 50 mm-es széleslátószögű objektívvel a táskába került. A filmet csak hónapokkal később, Budapesten tudtam előhívatni, és emlékszem, csapnivaló lett. Az erőtlen tónusú, sárgás elszíneződésű, fénybeszűrődéses diát majdnem szemétbe dobtam, végül egy felvételi diaanyagra történt átmásolás hozott csodás eredményt. A sárgás-fakó kép "felkékült", fémes tónusaival megújult, gradációja helyreállt, és a róla készült CIBA nagyítások remek kiállítási képként szép karriert futottak be. Hazai és nemzetközi kiállítások díjazottjaként megjelentek különböző szaklapokban, folyóiratokban, könyvekben, katalógusokban. Műtárgyként egyes szignált, sorszámozott kópiáit megvásárolták. A 27/100 számozású, szignált példány nemrég került kalapács alá Budapesten, a Mai Manó Ház első fotóárverésén, és talált gazdára 180.000 Ft-ért. (Eifert János)
